Egy napon, felkeresett egy csoport fiatal engem. Koruk érdeklődéseiből és irányultságaiból eredő veszélyek ellen kértek tanácsot tőlem. Ugyanazt mondtam el nekik, mint amit azoknak, akik a Risale-i Nurból igyekeztek erőt meríteni:

Fiatalságotok el fog múlni egyszer, ebben bizonyosak lehettek. Amennyiben nem az Allahtól megengedett kereten belül maradtok, akkor ezen időszakotok hiábavaló volt. Nem csupán a Túlvilágon, hanem már az e világon is fájdalomnak és boldogtalanságnak teszitek ki magatokat ez által. Több szenvedésnek, mint amennyi élvezetet szereztetek magatoknak. Ha azonban fiatalságotok ezen ajándékát az iszlám útmutatásaival összhangban, hálával eltelve és engedelmesen használjátok fel, élitek le, akkor az, számotokra örökké megmarad, s segítségetekre lesz abban, hogy egy örök, halhatatlan fiatalságot nyerjetek el odaát.

Ha nem volna a hit, vagy e hit az engedetlenség miatt hatástalannak bizonyulna, az élet külsődleges, pillanatnyi élvezetek és szórakozások következtében, ezerszer több szenvedést, gondot, bánatot hordozna magában. Mivel az ember értelemmel van megáldva, lényegéből adódóan, ellentétben az állatokkal kapcsolódik a múlt és jövő idejéhez egyaránt. Ennek során, mind bánatot, mind örömet képes e kettőből meríteni.

Az állat jelenben megélt örömét azonban, sem a múltbéli fájdalmai, sem a jövő miatti szorongásai nem képesek lerombolni, mivel azokon nem gondolkodik el.

A megfeledkezett és tévelygő ember szomorúsága és aggódása pillanatnyi, apró örömét is megkeserítik. Ami különösen a meg nem engedett örömöket illeti, a mérgezett méz hasonlata teljes egészében illik rájuk. Az élet minősége tekintetében, az ember százszorosan is mélyebbre süllyed az állatnál. Aki tévúton jár megfeledkezetten, annak egész élete, teljes létezése, sőt egész világa egyetlen napra korlátozódik csupán. Téves hozzáállása miatt, minden korábbi életszakasza, annak egész tartalmával többé már nem létezik, nincs, meghalt. Gondolkodásában minden sötétségbe és árnyékba burkolózik. A jövő, pedig szintén hiányos meggyőződése folytán, számára ugyanúgy nem létező. Ezen nem-létezés által előidézett, állandó elszakítottság elsötétíti saját életét gondolkodási képessége miatt.

Ha azonban a hit valódi életre kelti az életet, annak fényében múlt és jövő egyaránt megvilágosodik és visszanyeri ép, egészséges alakját. Ugyanúgy, mint a jelenben, a hit által az élet az emberi szellemnek és léleknek magasztos, szellemi élményeket és fényeket ajándékoz, s átalakul általuk. Az idősekhez írt értekezésben, a Hetedik Reményben mindez részletesen ki lett fejtve. Ott ennek utána lehet olvasni bővebben.

Az életet, tehát ekképpen kell szemlélnünk. Ha boldogsággal és érzelmekkel telített életre vágytok, akkor keltsétek életre a hit által, díszítsétek fel a kötelességek teljesítésével, s őrizzétek meg bűnöktől való tartózkodással!

Ami pedig a halál rettenetes valóságát illeti, melyről napról-napra, annak minden szakában tanúságot adnak az átmenők, erről is szeretnék nektek egy példázat segítségével beszélni:

Képzeljetek el egy a szemetek előtt felállított akasztófát. Rögtön mellette találtok egy szerencsejáték-ügynökséget, egy olyat, mely különösen nagy nyereményeket helyez kilátásba. Most pedig, mind a tízen oda kell, hogy menjünk, más lehetőség nincsen.

Miközben várakozunk – nem tudjuk, hogy mikor kerülünk sorra – időnként vagy azt halljuk, hogy: „Fogd a szelvényedet, s menj vele a hóhérhoz!”, vagy pedig azt, hogy: „Fogd a szelvényedet, s vedd át nyereményedet, a millió aranyat!”. Egy kis idő elteltével megjelenik az ajtóban két ember. Egyikük egy gyönyörű, lengén öltözött nő, kezében egy édességgel teli tálcát tart, mely, noha ízletesnek látszik, valójában méreggel van átitatva. A másik, pedig egy komoly férfi, aki nem csap be, s akit szintén nem lehet félrevezetni. Ez utóbbi így szól:

„Egy jelszót és egy útmutatást hoztam nektek. Ha ezt kimondjátok, s nem esztek abból az édességből, akkor az akasztófától megmenekültök. Egyúttal egy értékes, ritka nyereményt is átvehettek. Láthatjátok ti magatok is, ahogyan méztől csöpögő ujjakkal, görcsberándult gyomorral sorakoznak a halálraítéltek az akasztófa előtt. Olyanokat is láthattok, akiket a vesztőhely elől a sorshúzó ügynökség elé vezetnek. Milliónyi tanú megerősíti ezt. Most pedig nézzetek ki az ablakon. A legmagasabb hivatalnokok adják hírül jól hallhatóan: Azokat, akiknek a nyakába hurok került, minden kétséget kizáró bizonyossággal felakasztják. A jelszó birtokosai, pedig ugyanilyen bizonyossággal a nyeremény átvevői lesznek. Mindezen felől semmi kétségetek nem lehet.”

Felületesen szemlélve, az emberre lesújt a halál balsorsa. Ez egy kivégzéshez, s az örök sötétségbe vezető sír ajtajához hasonlítható, mivel a fiatalság mérgezett mézének kicsapongásaiban éltek, s hitüket elveszítették. S ezáltal az örök Üdvösséghez vezető ajtó belépőkártyáját is. Az akasztás általi halál fiatalt-időset egyaránt bármikor érhet. Ha az ember le tudni mondani az Allah által megtiltottak mérgezett mézéről, állhatatos marad hitében és Allah iránti kötelességeinek teljesítésében, s a Korán jelszavát megőrzi, a jövő csodálatos sorshúzásán az örök Üdvösség embernek szánt kincseit veheti majd át. Hiszen erről százhuszonnégyezer küldött ad hírt – Allah békéje legyen valamennyiükkel – s oly sok igazság ismerő és közel álló, hogy össze sem lehet számolni őket.

Röviden: A fiatalság el fog múlni. S ha kicsapongásokkal telt, akkor mind az evilágon, mind a Túlvilágon ezernyi bajt és fájdalmat fok okozni.

Mindezt ellenőrizhetitek a kórházakban, a börtönökben, szegényházakban, kocsmákban és a temetőkben. Bizonyára a legtöbb kórház a saját nyelvezetén, nyögésében és sóhajtásában fog beszámolni nektek a betegségekről, melyek a fiatalság kicsapongásai és hiábavalóságai által keletkeztek. A börtönökből is kihallhatjátok a fiatalok panaszait, akik törvényellenes magatartásukért a sorstól pofonokat kaptak.

Arról is tudomást fogtok szerezni, hogy azon köztes világban, a sír birodalmában, melynek kapui a belépő számára állandóan nyitva vannak, s utána rögtön becsukódnak, a fiatalság elkövetett visszásságaiért lesz a legtöbb szenvedés. Mindezt az igazság összes ismerője tanúsítja.

Kérdezzétek meg az emberiség nagyobb részét alkotó időseket és betegeket. Legtöbbjük bizonyosan szomorúsággal és vágyakozva fogja nektek elmondani: „Jaj nekünk, hiába való volt egész fiatalkorunk, azt végérvényesen elveszítettük, s ezért most kell megfizetnünk. Óvakodjatok attól, hogy ti is így járjatok!” Ugyanis, aki fiatal korában öt-tíz évet meg nem engedett örömökkel töltött, s emiatt jelenében bánatban és aggódásban kell élnie, a köztes világban kárvallott lesz, s büntetések sújtják majd. A Túlvilágban, pedig az örök tűz lesz az osztályrésze. S nem is érdemel az ilyen semmiféle sajnálatot:

„Aki tudja, hogy mivel jár, amit tesz, azt nem kell sajnálni.”

Hiszen aki szándékosan okoz kárt magának, az nem érdemel könyörületet. Az Igazságos Allah mentsen és óvjon meg bennünket a kor csábításaitól. Ámín.