Ötödik gyógymód: Te beteg ember, aki folyton akadékoskodsz! Tapasztalatból arra a meggyőződésre jutottam, hogy korunkban néhányunk számára a betegség isteni jótétemény és könyörületének ajándéka. Noha én erre nem vagyok méltó, nyolc-kilenc esztendeje beteg fiatalok keresnek fel, hogy imádkozzak értük. Észrevettem, hogy azon fiatalok, akiket láttam, ellentétben más kortársaikkal már az «az utánra» (Túlvilág) kezdtek gondolni. Nem ismerik a fiatalság ittasságát. Bizonyos mértékben megmentik magukat attól, hogy figyelmetlenül állati örömöknek tegyék ki magukat. Láttam, hogy betegségeik elviselési képességük határain belül, Isten jótéteményei voltak, s erre fel is hívtam a figyelmüket. Mindig elmondtam nekik: «Testvérem, semmi kifogásom nincsen a betegségeddel szemben, s nem sajnállak a betegséged miatt, hogy imádkoznom kellene érted. Fáradozzál inkább türelemért a betegségedben egészen a te teljes felébredésedig! S miután a betegség feladatát betöltötte, a könyörületes Teremtő az Ő akarata szerint gyógyulást fog neked ajándékozni.» Majd így folytattam: «Kortársaid egy része éppen egészségük szerencsétlensége miatt feledkeztek meg Istenről, mulasztják el az imát, nem gondolnak a halálra... Ebben az evilági életben talán már egy órányi felszínes élvezettel megrengetik, romba döntik, sőt talán le is rombolják teljesen végtelen, örök életüket. Te azonban betegséged szemüvegén át látod a sírodat, az eljövendő lakóhelyedet, melybe mindenképpen le fogsz ereszkedni és azon túl a túlvilági szálláshelyeket is, s ennek megfelelően viselkedsz. Ez tehát azt jelenti, hogy számodra a betegség valójában egészség, a te kortársaid egy része számára azonban az egészség valójában betegség...»